Hazafelé Salzburgból beugrottunk Bécsbe. Ezzel egy régi vágyunkat teljesítettük, megnéztük a Schönbrunni kastélyt valamint az ingyenesen látogatható parkot. Ennek a kis kitérőnek egy hirtelen jött vihar vetett véget.
Felmentünk a Gloriette tetejére és onnan is szétnéztünk!
Kihasználva a szeptemberi jó időt, tettünk egy kis kirándulást Salzburgban. A csodaszép időben jókat sétáltunk és söröztünk! Kilátás a várból. Ez a panoráma nem a várost mutatja, hanem "ami mögötte van", a meseszép hegyeket!
Egy kis kúltúrális feltöltődés, a művészeti múzeumban!
Salzburg tornyai, háttérben a Kapucinus heggyel és rendházzal!
Egy kis ízelítő Skóciából. Az utunk ilyen volt és erről szólt. Azaz sok szép helyen jártunk és gyönyörű kastélyokat, várakat láttunk. Fent, a felföld egy szeglete.
A Skye szigeten is kirándulgattunk, a közel 100 m magas partfalon.
A híres skót költő Robert Burns szülőfaluja és emlékhelyei. Ő a "skót Petőfi".
Edinburgh vára a lemenő Nap fényében.
A Blair kastély.
Idén már 2. alkalommal mentem ki villámvadászatra. Mindkét esetben sikeres voltam. Most a 2. vadászatról egy párat megosztanék itt.
Ezt a képemet az Index beillesztette az egyik cikkébe.
Egy panoráma a Boldogkői várról. A Brigi+vár.
Valahol legfelül ülünk egy sziklán!
Út az őrtoronyhoz, sajnos le van zárva, nem látogatható! (én meg a falra másztam a képért!)
Boldogkő vára a főútról.
Kilátás a Füzéri várból. Talán ezek a dombok már Szlovákiához tartoznak. Tél, hideg, köd volt, de mi voltunk a vár urai, mert nekünk adták oda a kulcsot, mi nyitottuk ki és mi engedtük be a többieket és mi is zártunk. Lefelé jövet átadtuk a vár kulcsát a következő "uraknak".
A Füzérradványi kastély oldalról. A képen bal oldalt, a kastély előtt, egy hatalmas arborétumszerű park terül el, Mo. talán két legnagyobb és legöregebb platánfájával.
A Regéci vár felé közeledünk.
Meg is érkeztünk Regécre. Az időjárás kegyes volt hozzánk, mert a falu lent ködbe volt burkolózva, fent viszont sütött a nap.
Most kényelmes fotós voltam. Reggel mikor felkeltem, akkor vettem észre, hogy az ablakunk elé valaki felakasztott a fára egy madárcsemegét. Fogtam az állványt és vártam a fényre valamint a madarakra. Most egy mezei verebet sikerült becserkésznem.
Aztán ez a kis cinke jött "hozzám". Sajnos a verebek többen voltak és agresszívebbek voltak, ezért ritkán jutott madárcsemegéhez. A kövér galambok meg a földön csemegézgettek a leeső magokból.
